2010. febr. 24., szerda

» szomorú jövő

Megy a vita a tévében, hogy rendelni érdemes-e az ebédet, vagy megfőzni? Érvek hangzanak el, pró és kontra. Megrökönyödve bámulom a varázsdobozt, és nem értem, hogyan nem kerül szóba a család.

Az én gyerekkoromban még divat volt azzal hencegni, hogy anyu ilyen, meg olyan finomat tud főzni. Mi jut a mai gyereknek ebből? Én elképzeltem.

- A te anyukád is finom milánóit csinál?

- Az attól függ, hogy éppen sokáig foglalt-e a szokásos telefonszám.

Lassanként ránk köszönt a robotkorszak, amikor mindent más csinál meg helyettünk, és a tudásunk pusztán arra fog korlátozódni, hogy tudjuk-e, melyik szerveren van elhelyezve a megoldásfájl.

2010. febr. 16., kedd

» laborvizsgálat

Már egy jó ideje rutinosan, minden gond nélkül tudok vásárolni olyan dolgokat, amik egészen biztosan nem tartalmaznak édesítőszert. Gondoltam egészen máig. Legszívesebben lávával mosnám ki az agyát annak, akiben először felötlött, hogy csemegeuborkát édesítőszerrel is el lehet tenni. Helyette bátran használhatnának üvegenként egy mokkáskanálnyi cukrot, amit aztán jól megfizettetnének a vásárlókkal. Jegyzem meg amúgy is raktak bele cukrot, és pont ezért állok ennyire értetlenül a dolog előtt. Szó sincsen róla, hogy a cukorbetegeknek szánták volna a terméket, csak egyszerűen valamelyik agyonkvalifikált balfék talált a polcon egy porosodó dobozt, és a válságra való tekintettel felhasználta a tartalmát.

Időnként elgondolkozom azon, hogy valamilyen módon ki kellene aknázni abbéli képességemet, hogy képes vagyok egy komplett élelmiszerlabort helyettesíteni, ha mindenféle aszpartám származékra irányul a vizsgálat. Egy nyolcad korty energiamentes üdítő nálam azonos hatással bír, mintha más egy hétig csak fenolftaleint inna.

2010. jan. 24., vasárnap

» pizza

2010. 01. 24. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 1 komment

Bő másfél év után tegnap, ismét egy pizzériában kötöttem ki este. A társaság nagyon kellemes volt, de ezzel a dolog pozitív részének vége is van.

Leginkább a pászka ízére hasonlító tészta még mindig messze alulmúlja az otthon készítettet, arról az apróságról nem is beszélve, hogy egy bő négy centis részen körbe tüntetőleg kihagyták a feltét elhelyezését. A szemrevételezés közben felmerült bennem az a lehetőség is, hogy a tenger gyümölcsét, még élve helyezték el, és azok iszonyatos kínok közepette megkezdték végső vándorlásukat, az origó felé. Az extra feltét valószínűleg egy lábon lőtt csigahad lett volna, amely képtelen a vonulásra, és a perifériára szorult volna jobb híján.

Most újra vidám másfél év következik, amikor a pizzát itthon gyártom a kedvem szerint, és a szélét behajtom akkurátusan, hogy az alágyűrt sajtcsíkok nehogy megfázzanak.

2010. jan. 19., kedd

» parasztkenyér

2010. 01. 19. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Gondolom, nem járok messze az igazságtól, amikor azt gondolom, hogy pusztán látványelemként van jelen a kenyér tetején, aránylag vastagon a liszt. A papiros szerint parasztkenyér, és igazi kovásszal készült. A cetli, azon túl, hogy érdemi információt hordoz, egyben tudatára is ébreszt annak, hogy a többi hasonló termék, csak talmi látszat.

Nálam azonban a paraszt szóhoz, a józan paraszti ész kapcsolódik, és elképzelhetetlennek tartom, hogy a megkelt kenyeret az a bizonyos „paraszt” lisztben megforgatná, mielőtt a kemencébe vetné. Sokkal inkább tartom elképzelhetőnek, hogy egy véletlen, suta mozdulatsor eredménye volt az első lisztezett vekni, ami aztán valakinek elnyerte a tetszését.

Mindezt lehet, hogy csak én gondolom így, aki akkurátus mozdulatokkal veri le a porcukrot is a sütemény tetejéről.

2010. jan. 16., szombat

» rizskoch-fogyókúra

2010. 01. 16. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Ínyencségekkel is lehet fogyókúrázni, csak egyetlen aprócska kis dologra kell odafigyelni. Nevezetesen arról van szó, hogy készítés közben félig jól kell lakni az illatától, aztán amikor készen van, csak egészen kis adagot kell belőle jóízűen megenni. A hatás fokozható egy gusztusos tálalással is.

2009. dec. 30., szerda

» lasagne

2009. 12. 30. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Alapvetően két lehetőség van. Ugyan ez a végeredményt egyáltalán nem befolyásolja, de talán elgondolkodtató.

Ugyan az ehetetlen szintet messze nem ütötte meg, de azért sós lett a lasagne. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ilyen vidám ebédem már régen volt. Tulajdonképpen nem is bánom, és talán újra elsóznám, feltéve, hogy tudom ez az ára a vidám perceknek.

A két lehetőséget pedig, mindenkinek a fantáziájára bízom.

2009. dec. 28., hétfő

» kacsa

2009. 12. 28. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy ahányszor előveszem a pataki tálamat, annyiszor fogy ki a palackból a gáz. Pedig a benne sütkérező kacsának ez nem jelent semmiféle lehetőséget, különös tekintettel a kegyelemre.

Meg amúgy is méltósággal bántam vele, utolsó vacsoraként kapott gombát, hagymát, szalonnát, két egész tojást. A nyeldeklés procedúrájától is megszabadítottam, egyszerre a gyomor helyére került. Az utolsó kenetet is folyamatosan biztosítom számára.

2009. dec. 25., péntek

» második nekifutás

2009. 12. 25. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 3 komment

Kaptam egy receptet, ami szórt túrós rétes. Már másodjára készítem el, de valahogyan nem vagyok igazán elégedett. Ugyan nem süllyedt le a kanalas sütemény szintjére, de pont elég messze van a bemutatódarabtól, amit volt szerencsém kóstolni. Már finomítottam is rajta, mármint hogy margarin helyett vajjal készítettem, de hiába.

Talán csak egyetlen valamit nem tettem eddig bele, egy csipetnyi hitet, hogy most tényleg olyan lesz.

A vállalkozó szelleműeknek közreadom az eredeti leírását.

3dl liszt, 2dl cukor, 1cs sütőpor, 14 dkg vaj, 3dl tej, 2db tojás, 1p tejföl, 50dkg túró, 1cs vaníliás cukor.

1./ A felolvasztott vaj felével a sütőlemezt kikenjük.

2./ A lisztet, cukrot, sütőport összekeverjük, felét a tepsibe terítjük.

3./ Rámorzsoljuk a túrót.

4./ A tejfölbe kevert 1 tojássárgájával meglocsoljuk.

5./ Vaníliás cukorral meghintjük.

6./ Maradék vajat rálocsoljuk.

7./ A maradék lisztes egyveleget egyenletesen ráhintjük.

8./ Két tojásfehérjéből vert habot rásimítjuk.

9./ A tejbe elkevert 1 tojássárgájával mindenütt meglocsoljuk.

A tetejének kifejezetten barnának kell lennie (kb. 35-40 perc 180 fokon), majd érdemes fejjel lefelé kifordítani, mert az alja elég szaftos, ha hagyod állni, átázik. Kis szikkadás után szeletelhető.

Nem akarok tudni róla, ha valakinek sikerült :)

2009. nov. 19., csütörtök

» méz

2009. 11. 19. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Barátom megelőzés címszó alatt fokhagymát szel egészen apróra, majd egy napra mézbe teszi. Mindenféle megfázásos jellegű tünetek kezelésére, és megelőzésre jó. Szerinte.

Mondjuk, ha valakinek is van oka-joga ódzkodni, az egészen biztosan nem én vagyok. Nálam nem okoz semmiféle problémát, a lekváros kenyeret hagymával enni. Egy apró kis módosítással ki is próbáltam a csemegét, ugyanis én nem vártam vele egy pillanatot sem, sőt a fokhagyma darabolását is egy harapással elintéztem. Amúgy fergeteges íz élmény volt, pedig szakaszosan megspékeltem egy-egy falatka füstölt sajttal is. Tényleg érdemes kipróbálni, még ha esetleg a bacik csak röhögő görcsöt is kapnak tőle.

Ha már méz, eszembe jutott egy gyerekkori eset.

Az ominózus napon lágy tojás volt a vacsora, olyan kis fedeles jénai üvegcsében készítve. Pont tökéletes volt, de nem én lettem volna, ha nem sózom el. Gondolkodás nélkül nyúltam a cukorért, az majd megteszi a hatását, és újra élvezhető lesz. Természetesen nem így történt. A cukrot, mint ha bele sem tettem volna, eszelősen sós volt továbbra is. Ott ültem az asztalnál az alig nyolc évemmel, és a megoldáson törtem a fejemet. Kisvártatva be is pattant az isteni szikra, méz kell hozzá! Majd az átüt a sós ízen. Mielőtt bárki kipróbálná, gyorsan leszögezem, hogy egy nagy fenét üt át rajta.

Ekkor megérkezett apám, aki rögtön látta, hogy kifogott rajtam a vacsora. Az asztalon egyedül a sótartó árválkodott. Kaptam egy hatalmas puszit, és megkérdezte: nem kéred? Illedelmesen válaszoltam, hogy köszönöm nem. Valahol halványan sejtettem, hogy nem ez volt az igazán helyénvaló válasz, de már nem volt idő korrigálni. Apám egy elegáns mozdulattal elhelyezte a szájában a bő két teáskanálnyi egykoron ételnek induló kreációmat. Nem kellett megforgatnia a szájában a falatot, a vegyészvér nem hazudik. Életemben először és utoljára megpróbáltam láthatatlanná válni. Pechemre ez sem sikerült. El kellet mondanom, hogy pontosan hogyan készült. Pár nap elteltével már képes volt mosolyogni rajta. Gondolom addigra nagyjából elfelejtette az ízét.

2009. nov. 6., péntek

» tárkonyos burgonyaleves

2009. 11. 06. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Egy közepes krumplit felkockázva felteszünk főni egy leveskocka, és egy csapott teáskanálnyi tárkony kíséretében, majd amikor megfőtt a krumpli felét a tányérra szedjük.

A lábosban maradthoz tejfölt keverünk, és amikor gyöngyözni kezd, levesszük a tűzről, és megmártjuk benne a működő botmixert. Tálaláskor pirított zsemlyekockával, vagy egy kevés reszelt sajttal szórjuk meg.

2009. nov. 1., vasárnap

» almás-kenyér

2009. 11. 01. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

A legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni a négy éve a polcon heverő tábla csokitól, hogy szépen akkurátusan darabonként belenyomkodjuk a sütésre váró almás-kenyérbe

2009. okt. 2., péntek

» pizzakalács

2009. 10. 02. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Ugyan ott dünnyögött egy kis manó, hogy ne változtass a recepten, de nekem aztán beszélhetett. Most meg, hogy kiderült, neki volt igaza, juszt sem mondom meg neki.

A végeredmény ehető, élvezhető volt, de valahogyan nem az igazi. Soha többé nem teszek tejet a tésztájába, egy cseppet sem, hogy ne kelljen azzal a kényszerképzettel enni, mintha kalácsra kentem volna valami sós feltétet.

2009. júl. 4., szombat

» egyszerű recept

2009. 07. 04. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Lilahagymát, paradicsomot, paprikát, kígyóuborkát, sajtot, virslit felkockázni, egy csipet só, egy löttyintésnyi olivaolaj, egy pohár tejföl.

Összekeverni, megenni.

2009. jún. 24., szerda

» amíg van veréb...

Kezembe került egy bolt reklámszemete. Rikító sárgával közlik a lap tetején, hogy az azonos ízű árukból, a második egységnyi fél áron vásárolható meg. Ezzel eddig nincs is semmiféle probléma, de azért szívesen megnézném azt a fél idióta PR munkatársat, aki végigkóstoltatná az oldalon található áruk közül a mosószereket, és egyéb vegyi termékeket. Az ásványvízre simán vállalkoznék, a macskaeledelt rövidebb-hosszabb tanakodás után vállalnám be.

2009. jún. 11., csütörtök

» Ön dönt

Amúgy is kezdek lassan leszokni a húsfogyasztásról, de a minap komoly segítséget is kaptam hozzá.

Egész délelőtt azt terveztem munka közben, hogy veszek pár szelet májat, és friss fűszerekkel megszórva hirtelen megsütöm. A hentespultnál állva, lassan kezdett köddé foszlani az elképzelésem. A maradék reményfoszlányokat a hentes, mint hurrikán oszlatta el, amikor a seggét vakargatva közölte: talán holnap lesz.

Még egy darabig ténferegtem a boltban, hátha találok valami gyorsan elkészíthetőt, de a gyomrom, mint a macskának, fel volt készülve a máj emésztésére. Végül halat vettem, és közben azon kuncogtam, hogy egy másik üzletben, nem is olyan régen egy fagyasztópult felett a következő felirat díszelgett: A hűtőpultban kizárólag magyar terméket talál!

Ehhez képest, volt benne tengeri hal, rák, tenger gyümölcse mix. Na, már most vagy nagyon régi volt az áru benne, vagy…

Ön dönt: hiszi, vagy viszi.

2009. jún. 2., kedd

» álompiskóta

2009. 06. 02. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 1 komment

Az ebéd utáni sziesztának, nem kell feltétlenül azzal végződnie, hogy bűntudatra ébred az ember, az el nem végzett dolgok miatt.

Álmomban piskótát sütöttem. Gyönyörű aranysárgát, amilyet csak paraszttojásból lehet. Hat darab sárgáját elkevertem hat púpos kanál porcukorral, és hat majdnem csapott kanál liszttel. A hat fehérjét kemény habbá vertem, és beleforgattam óvatosan az elegybe. Papírral bélelt tepsibe öntöttem, és előmelegített sütőbe, aranyszínűre sütöttem. Még melegen rákentem a mézédes ringlólekvárt, és óvatosan feltekertem. Már majdnem megkóstoltam az első szeletet, de felébredtem, számban az omlós ízzel.

2009. máj. 4., hétfő

» mángold

2009. 05. 04. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 5 komment

Ha őszintén belegondolok, ma csináltam meg életem első rántását. Valahogy mindig a habarás mellet döntöttem. De egy jó kis mángold főzelék kedvéért még ezt is érdemes megtenni. Nem mondhatnám, hogy olyan lett, mint a nagykönyvben írva vagyon, de azért a botmixer segítségével mégiscsak elkészült a besamelmártás. Régebben nem különösebben ízlett se a spenót, sem a sóska, most pedig a függővé válás apróbb jegyeit kezdem felfedezni magamon. Még szerencse, hogy a kertben terem.

2009. ápr. 23., csütörtök

» garnéla

2009. 04. 23. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Ahhoz, hogy valami nagyon finomat alkothassunk nincs szükség receptre, csak némi hűtőtartalomra, intuícióra, és egy nem túl erőteljes éhségérzetre. Nem kell törekedni, lemásolni másokat, meg kell alkotni a saját ízvilágot, akár egyszerűen, akár fondorlatosan.

Nem kötelező kétszer ugyanúgy elkészíteni semmit, mindig lehet változtatni rajta, hiszen nem étterem vagyunk otthon.

Egy teflonba olivaolajat öntöttem, és rátettem a tönkjétől megszabadított gombákat pirulni. Először kalappal felfelé, aztán fordítva, hogy a zamatos kelyhekbe kakukkfüvet szórhassak. Az átpárolódott gombát óvatosan tányérra szedtem, hogy benne maradjon a leve, majd a serpenyőbe egy kis kupac garnélát tettem pirulni, de csak rövid ideig, nehogy a tányéron egyedül a gomba illatozzon.

Egy fél pohár kefirt kanalaztam a helyére, amit curryvel, és oregánoval ízesítettem, majd egy perc múlva egy kisebb kupac reszelt sajt követte. Mielőtt véglegesen összeállt volna, levettem a tűzről. Sót egyáltalán nem használtam, tekintve, hogy a rákokat amúgy is sós lében tartósították.

Idő hiányában egy szelet friss kenyérrel fogyasztottam, de inkább az olivával loccsantott, grillen pirult rozskenyér illene hozzá.

2009. ápr. 9., csütörtök

» gyors segély

2009. 04. 09. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

Ha valami brutálisan finomat és laktatót akarsz enni, akkor nincs más dolgod, mint egy kis olíva olajat loccsantani a serpenyőbe, átforrósítani, és ráütni két-három tojást. Gyengén sózni, borsozni, majd reszelt sajtot szórni rá. Pirított barna rozskenyérrel az igazi!

2009. ápr. 7., kedd

» abalé

2009. 04. 07. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 3 komment

Nem is vártam más reakciót attól, aki lemossa a kifőtt tésztát, mint fintort, amikor megtudta, hogy a húsos káposztát, abalével fogom csinálni.

Nem vitatkoztam, csak legyintettem. Így lesz és punktum. Szinte só nélkül készítettem, hogy jobban lehessen érezni a zamatokat, és persze nem utolsó sorban, ne kelljen magamat a csapra kötni utána. A fehérboros káposztát alaposan kinyomkodtam, és a pörköltre tettem. Került bele bazsalikom, tárkony, borsikafű, és babérlevél. Hatvan deka húshoz, és két kiló káposztához tettem három liter abalevet, és egy csapott teáskanál sót. Hagytam sziszegni egy bő másfél órát a kuktában, majd hatalmas lelkesedéssel égettem el a nyelvemet.

A legutolsó mozzanat kihagyásával, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

2009. márc. 17., kedd

» aromás ital

2009. 03. 17. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 1 komment

A vegyészethez nagyjából annyit konyítok, amit apám mellett tanultam. A rám ragadt tudás nagy vonalakban ki is merül abban, hogy mindent megszagolok kivétel nélkül. A vegyszergyanús dolgokat nem letüdőzöm, hanem egy kézlegyintéssel annyira felhígítom a levegőben lévő egyéb alkotóelemekkel, hogy lehetőleg ne folyósítsam el a nyálkahártyámat. Az élelmiszerekkel nem szokott különösebben óvatoskodni az ember fia, hiszen egy két kivételtől eltekintve élvezetes dolgokra számít alapból.

Egy állítólag 12% gyümölcstartalmú almalé, meglepő módon a nitrohigító szagát árasztja magából. Az csak egy dolog, hogy én, személy szerint fogyasztásra alkalmatlannak ítéltem. Az már viszont elgondolkodtató, hogy ha Amerikában a Colával motorblokkot mosnak, és egyéb nem élelmiszer jellegű módon is felhasználják, akkor vajon mire lehet alkalmas ez a hazai termék?

Tulajdonképpen nem is vagyok kíváncsi a válaszra, egészen egyszerűen elraktároztam ezt a tényt egy gyerekkori hasonlatos mellé, amikor az akkor divatos féltartós, fekete zacskós tejbe valahogy egy komolyabb adag gépzsír is került.

2009. márc. 10., kedd

» zsemlye

A kisdedökölnyi, belül üreges zsemlye egyetlen pozitívuma, hogy nem kötelező megvásárolni.

2009. márc. 2., hétfő

» burgonyafőzelék gazdagon

2009. 03. 02. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Sózva.

2009. febr. 9., hétfő

» vagy nem

2009. 02. 09. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 1 komment

Eddig sem ringattam magamat hiábavaló reményekbe, de most már teljes bizonyossággal tudom, hogy az idők során, gondosan adagolt mennyiségben, lelkiismeretesen felzabáltam a wok alját képező, első benyomásra teflonnak tűnő bevonatot.

Az egész, egy sértődött sertés megölésével kezdődött, ki utolsó sivítása közepette megátkozta minden porcikáját, abban a biztos tudatban, hogy bosszút állhat ily módon az őt és fajtársait ért minden inzultusért, különös tekintettel a megölésekre. Hozzám a babonába pácolt darab egy májszelet képében lopódzott be. Minden igyekezetem ellenére letapadt, és végérvényes nyomot hagyott.

Minden vegyszer felesleges felkiáltással, egy régi népi praktikát választottam, és a magát makacsul tartó foltra sót szórtam, nem keveset, majd biztosítékként pár csepp ecettel fejeltem meg az eljárást. Hagyd egy napot ázni! Hát hallgattam a bölcseletre, majd elkerekedett szemmel néztem a kialakult csillogóan fényes részt.

Két lehetséges változat van. Sajnálatos módon mindkettőben a lényeg azonos, eddig is ettem folyamatosan a bevonatot.

Vagy teflon volt.

Vagy nem.

A hasznut egy edénynél sem tartalmazza, hogy mi az a fűszerkombináció, amelyet nem javallott használni.

2009. jan. 23., péntek

» spórolunk

2009. 01. 23. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Nem csak a jelenlegi gazdaságilag retardált időkben, de általánosan is érdemes spórolni. A legkézenfekvőbb lehetőség, az étkezésre fordított költségek lefaragása.

Néhány apró trükkel, ízletes és egészséges dolgokat vehetünk magunkhoz. Az üzletekben kapható, mindenféle, eredetileg ehetetlen összetevőktől hemzsegő májkrémet bátran kiválthatjuk a házilag készítettel. Alapanyagként bármilyen, májból készült ételt felhasználhatunk. Resztelt májhoz például, csak egy kevés kukoricakeményítőt kell adnunk, majd leturmixolni. Ha nehezen kenhetőre sikeredett, margarinnal kell összekeverni.

Talán vannak még, akik emlékeznek a finom májasra, amiben apró csemegeuborka darabok voltak. Ugyanilyen íz élményt érhetünk el apróra vágott paprikával is, de ha egy kis pikánsságra vágyunk, harsogó almadarabkákkal is összekeverhetjük.

2009. jan. 19., hétfő

» paranoia

Vajh miből készülhet az a virsli, amit a kutya csak néz, és szagolgat, de a fél világért sem érne hozzá. A nálunk kapható érdekes ízű, állagú előreszeletelt kenyeret miért nem eszi meg az a blöki, aki amúgy szárazkenyérhéjfüggő? Ha kellően paranoiás lennék, joggal feltételezném, hogy mindennek a hátterében a már most meg nem lévő nyugdíjam van, ami egyébként vagy húsz év múlva lenne esedékes csak.

Jó tudni, hogy az ember az egyetlen olyan állat, amelyik képes mérget enni önszántából. Az összes többi pontosan tudja, hogy mi neki a jó.

2009. jan. 17., szombat

» aromás reggeli

2009. 01. 17. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 6 komment

Három vékony szelet bacont felkockázok, és ebből kettőt a serpenyőbe teszek. Amint egy kissé üvegesedni kezd a zsíros része, rádobálom az apró gombafejeket tönk nélkül, a kalapjukkal lefelé. Mire a szalonna pirulni kezd, átfordítom a gombát, és a megmaradt bacon kockákat a kalapokra teszem. Mire a ráütött két tojás megsül, a gombák belseje megfő, héjuk megpirul. A tányéron, nagyon apróra vágott medvehagymával szórom meg, de csak mértékletesen, hogy a gomba aromája érezhető maradjon.

2009. jan. 4., vasárnap

» fasírtgolyó

2009. 01. 04. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | 2 komment

Nekem ne próbálja megmagyarázni senki, hogy a fasírtgolyó ugyanaz, mint a tenyérnyire formázott darabok, és az csak az én elborult bogaras elmémben különböző ízű!

Esetleg nem kéne a végtelenségig ajánlgatni, hogy majd én megcsinálom, és akkor a fűszereket sem kellett volna óvatlan pillanatokban belecsempésznem.

2008. dec. 7., vasárnap

» gyorsan finomat

A leggyorsabban a következő ételek készíthetőek el:

Nem tudom, mit ennék;

Mi van itthon?;

Valami finomat ennék;

Mindegy csak ne tegnapi legyen;

Te mit ennél.

Az elkészítésüknél azonban ügyelni kell a gondolati sebességre, mert előfordulhat, hogy a szenesedés határáig hevül, és az jelentősen csökkentheti az élvezeti értékét. Előételként bátran ajánlható hozzá, a desszertnek sem utolsó szakácskönyv-lapozgatás.

2008. nov. 6., csütörtök

» töltött zsemle

2008. 11. 06. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek

A héten már másodszor emlegetik a töltött zsemlét. Lassanként kezdek hajlani rá, hogy veszettül kívánjam. :))

nyitott szemmel