2009. nov. 20., péntek
- » Kérdezze meg!
- 2009. 11. 20. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | hülye kérdés | valaki alkotott | 1 komment
Esetleg nem volna tanácsos ráírni a forgalomban lévő légfrissítőkre, különös tekintettel a mozgásérzékelősekre, hogy kérdezze meg tüdőgyógyászát, patológusát?
2009. nov. 19., csütörtök
- » méz
- 2009. 11. 19. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek
Barátom megelőzés címszó alatt fokhagymát szel egészen apróra, majd egy napra mézbe teszi. Mindenféle megfázásos jellegű tünetek kezelésére, és megelőzésre jó. Szerinte.
Mondjuk, ha valakinek is van oka-joga ódzkodni, az egészen biztosan nem én vagyok. Nálam nem okoz semmiféle problémát, a lekváros kenyeret hagymával enni. Egy apró kis módosítással ki is próbáltam a csemegét, ugyanis én nem vártam vele egy pillanatot sem, sőt a fokhagyma darabolását is egy harapással elintéztem. Amúgy fergeteges íz élmény volt, pedig szakaszosan megspékeltem egy-egy falatka füstölt sajttal is. Tényleg érdemes kipróbálni, még ha esetleg a bacik csak röhögő görcsöt is kapnak tőle.
Ha már méz, eszembe jutott egy gyerekkori eset.
Az ominózus napon lágy tojás volt a vacsora, olyan kis fedeles jénai üvegcsében készítve. Pont tökéletes volt, de nem én lettem volna, ha nem sózom el. Gondolkodás nélkül nyúltam a cukorért, az majd megteszi a hatását, és újra élvezhető lesz. Természetesen nem így történt. A cukrot, mint ha bele sem tettem volna, eszelősen sós volt továbbra is. Ott ültem az asztalnál az alig nyolc évemmel, és a megoldáson törtem a fejemet. Kisvártatva be is pattant az isteni szikra, méz kell hozzá! Majd az átüt a sós ízen. Mielőtt bárki kipróbálná, gyorsan leszögezem, hogy egy nagy fenét üt át rajta.
Ekkor megérkezett apám, aki rögtön látta, hogy kifogott rajtam a vacsora. Az asztalon egyedül a sótartó árválkodott. Kaptam egy hatalmas puszit, és megkérdezte: nem kéred? Illedelmesen válaszoltam, hogy köszönöm nem. Valahol halványan sejtettem, hogy nem ez volt az igazán helyénvaló válasz, de már nem volt idő korrigálni. Apám egy elegáns mozdulattal elhelyezte a szájában a bő két teáskanálnyi egykoron ételnek induló kreációmat. Nem kellett megforgatnia a szájában a falatot, a vegyészvér nem hazudik. Életemben először és utoljára megpróbáltam láthatatlanná válni. Pechemre ez sem sikerült. El kellet mondanom, hogy pontosan hogyan készült. Pár nap elteltével már képes volt mosolyogni rajta. Gondolom addigra nagyjából elfelejtette az ízét.
2009. nov. 18., szerda
- » Az utolsó vacsora
- 2009. 11. 18. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | 1 komment
- Kényelmesen hátradőlt a hintaszékben, behunyta a szemét. Arcát a nap felé fordította, kezét az ölébe ejtette. Lassanként átjárta, a poros ablakon beszüremlő nap melege. Egy pillanatra megbillent a szék, és ölében puha lépteket érzett. Egon volt az, a kivénhedt kandúr. Valaha szebb napokat élt bundája most fakó volt, de még mindig makulátlanul tiszta. Hozzádörgölődzött a ráncos kézhez, melyen a bőr már olyan vékony volt, hogy szinte érezte az erekben baktató vér illatát. Talán három, vagy négy napja volt, hogy majdnem sikerült elfognia egy egeret, de az éhségénél a gyengesége nagyobbnak bizonyult. Elmerengett a régi szép időkön, amikor ez a kéz még minden nap óramű pontossággal enni adott. A hatalmas küszködés árán kinyitott kamrában alig talált valamit, amit megehetett volna. Az utolsó ízletes falat, egy szalonna elfeledett madzagja volt. Aztán csak víz, víz, és megint víz. Hirtelen felállt, és a gazdát nézte. Máskor végigsimított rajta legalább egyszer. Óvatosan felkúszott, és az orrát kezdte szaglászni. Érezte, és tudta, hogy mi történt az iménti pillanatban. Tekintete a bejárati ajtóban lévő kulcsra tévedt, majd vissza. Hát itt hagyta. Szépen lassan újra körüljárt mindent, de folyton csak a korgó gyomrát érezte. Valami édeskés illat csapta meg az orrát, vagy csak… de nem, ez ételszag volt egyértelműen. Felébredt benne a ragadozó. Már nem volt gazda, nem volt törvény. Félelem nélkül harapta át, az eret elfedő pergamenszerű bőrt.
2009. nov. 17., kedd
- » vírusgazda
- 2009. 11. 17. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Egyes emberkék alig látnak a kórtól, de mégis bejárnak dolgozni. Nem titkolt, sőt hangoztatott szándékuk, hogy ha már ők betegek, más se járjon jobban. Érveik között szerepel az is, hogy a táppénz összegéből egész egyszerűen nem telik a csekkekre.
Védekezni ellenük a közvetlen munkatársaknak szinte lehetetlen. Vásárolhatunk magunknak álbiztonságot, ami nagyjából annyira hatásos, mintha egy narancsot varázserővel ruháznánk fel. Akit érdekel egy kicsit mélyebben is a téma, olvasson egy szakember szemszögéből, aki nyíltan vállalja a véleményét, amit tényekkel is alátámaszt, ITT.
2009. nov. 16., hétfő
- » utolsó felvétel
- 2009. 11. 16. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Sosem szerettem, ha fényképeznek, ezért inkább fotószakkörös lettem. Mára ebből annyi maradt, hogy nem szeretek a képeken szerepelni. Számomra is meglepő, de például az nem zavar, hogy a turisták gesztenyesütés közben megörökítenek. Valószínűleg családi albumokban fogok szerepelni, az „itt is jártunk, de szép is volt” felirat alatt.
Volt egy ficere, aki a lángot egy nagyjából milliós értékű géppel, komoly teleobjektívvel, olyan közelről próbálta meg lekapni, hogy kénytelen voltam figyelmeztetni, valószínűleg nem tűzálló a felszerelése. Csak mosolygott, és legyintett. Nem tudhattam, hogy a kép címe az utolsó felvétel lesz, szándékosan.
2009. nov. 15., vasárnap
- » Merjünk nagyot álmodni!
- 2009. 11. 15. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Kaptam egy boszorkányos levelet, melyben nincsen más dolgom megjelölve, mint hogy továbbküldés előtt kívánnom kell valamit. Valami olyant, aminek a teljesítésében még én magam sem bízok, hiszek. Többeknek bejött állítólag, és bő negyed óra múlva teljesült a kívánságuk.
Gondolom mindenki emlékszik arra a mondatra, hogy: Merjünk nagyot álmodni!
Hát kérem szépen, én mertem. Érdekes módon azonban nem szerepelt a hírekben, az egyház tiltakozása a Gergely-naptár sutba vetése miatt, és a Szerencsejáték ZRT sem tudatta közleményben, hogy az ötös lottó szombati sorsolását, ezen a héten, pénteken tartják meg. Arról az apróságról már említést sem érdemes tenni, hogy közelében sem jártam a nyertes számoknak. Ebből egyenesen következik, hogy ha egy jó boszorkány megszólítana, kívánhatok egyet, az adekvát válaszom az lenne: dögölj meg.
2009. nov. 14., szombat
- » informatikus
- 2009. 11. 14. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
A hét legjobb beszólása a következő: informatikus vagyok, nem hülye.
Erről nekem az jut eszembe, amikor a Dunától jó 50 méterre egy ház alapjait betonoztuk, majd a csípős októberi időben a gazda édesanyja meginvitálta a csapatot ebédre. Még előző nap elkészítette a babgulyást, ami ott vacogott a hatalmas kondérban, mert a piezzószikrás tűzhely áram nélkül sehogy sem akart lángra kapni. Széttárta hetven éves karjait, és azt mondta, egészen biztosa ízleni fog hidegen is nekünk. Nagyon óvatosan rávezettük, hogy amíg nincsen áram, addig meggyújthatnánk a lángocskát egy gyufával is, ha nem számít szentségtörésnek.
Szóval az informatikus, csak áram alatt okos, ugyebár.
2009. nov. 13., péntek
- » nézőpont
- 2009. 11. 13. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Az optimista a sült galambban az ingyen csemegét látja. A pesszimista pedig, a félig elégett tetemre koncentrál.
2009. nov. 12., csütörtök
- » alkalmazott intelligencia
- 2009. 11. 12. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Képzelj el egy embert, aki önmagát eleve szar, proli alaknak határozza meg. Ezzel eddig nem is lenne baj, hiszen hajrá önismeret. A gond ott indul, hogy a gyereke által kitöltött dolgozatokat lefénymásolja, hogy aztán a kisebbik csemetéje már eleve előnnyel indulhasson a megírásakor. Fel sem merül benne, hogy az röpke két év alatt megváltozhat, arról nem is beszélve, hogy valós tudást nem fog tartalmazni a gyermeke, ha ilyenekkel traktálja.
Az én korosztályomat még számon kérték, és nem tesztekkel bombázták. Ikszek helyett mondatokat kellett megfogalmazni, a megismert tananyagot saját gondolatokkal visszaadni.
Ugyan nem készítettem, és nem is olvastam ezzel kapcsolatban semmiféle felmérést, statisztikát, de ha birtokolnék ilyent, nem lepődnék meg az eredményén valószínűleg. Ha már beszélünk alkalmazott tudományról, akkor nem ártana alkalmazott tudásról is beszélni. Amit ugyebár nem tehetünk meg, ha csak egy papír kiikszelésére vagyunk képesek.
2009. nov. 11., szerda
- » Magne B6
- 2009. 11. 11. | írta: Hegylakoo | reklámozgatunk | még nincsenek kommentek
Talán egyszer majd valakinek eszébe jut egy horror forgatókönyvet írni, ahol egy reklámmal kezdődik az egész.
Az anyuka elcsigázottan ül az asztalnál, bosszantja, hogy gyermeke nem úgy született, az összes matematikai képlet a génjeiben van. A helyzet csak fokozódik, amikor még a tükörképe is ellene fordul. Behízelgő hangon, de tekintetében a mindent jobban tudok, biztos tudatával kioktatja. Ő jobban tud mindent, neki sikeres és boldog élete van. Itt következhetnének a véres jelenetek, szerteszét heverő véres végtagokkal az üvegtörmeléken. Majd az üres tükörkeretből ugyanazzal a hangsúllyal megszólal az önálló életre kelt tükörkép: Én a MAGNE B6 –ot javasoltam volna, de nekem így is jó.
A film végén lepereghetne egy felirat, mely biztosít arról, hogy mindez nem a véletlen műve, bárhol, bármikor, bárkivel előfordulhat, csak hinnie kell a reklámokban.
2009. nov. 10., kedd
- » A nagy házalakítás
- 2009. 11. 10. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | valaki alkotott | még nincsenek kommentek
A legmodernebb technológiákat alkalmazzák, hogy egy házban, a vak tulajdonos mindent hanggal tudjon irányítani. Biztosan földhözragadt, letapadt agyú vagyok, de szerintem például a világítás működtetése elég elrugaszkodott dolog, realitás szempontból vizsgálva.
Ha esetleg mégsem, akkor majd igyekszem szerezni egy távirányítót én is, a szomszéd automata garázsajtajához.
2009. nov. 9., hétfő
- » színes világ
- 2009. 11. 09. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | 1 komment
A szitáló köd a város felett szemerkélő esővé változott. Annyira jók voltak a fényviszonyok, hogy nem tudtam kihagyni a képet.
2009. nov. 8., vasárnap
- » jelentés
- 2009. 11. 08. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | 1 komment
- Hosszú, hideg, kemény telünk lesz. Hegylakoo még mindig fát vág.
- Hosszú, hideg, kemény telünk lesz. Hegylakoo még mindig fát vág.
2009. nov. 7., szombat
- » fogyókúra
- 2009. 11. 07. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Rendszeres időközönként elővesz a hangulat, hogy böllérmájat egyek. Minden különösebb fakszni nélkül megfűszerezem, majd hirtelen kisütöm, egy kevés zsiradékon. Ez volt a terv, a minap is.
A rutineljárásnak minősülő vásárlás azonban kudarcba fulladt. A hentes éppen, egy teljes hátsó sonkát igyekezett kimérten lassú mozdulatokkal, tetszetőssé faragni. Közben az aktuális árakról, akciókról tájékoztatta a hajlított üvegpultot, egy kocsmai pulttal összekeverő férfit.
Próbáltam felfedezni a hűtővitrinben a májat, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy az bizony a támaszkodó úr kosarában vár sorsára. Pár pillanatig hezitáltam, hogy érdemes-e egyáltalán információt szerezni, egy esetlegesen a hűtőkamrában megbúvó újabb lebeny reményében. Vártam a pillanatot, hogy felém forduljon félig legalább, vagy csak a legkisebb halvány jelet produkálja a kommunikáció felvételére, amikor valami furcsa szag csapta meg az orromat. Egy sietős vásárló okozta légmozgás meglengette az urat körülvevő légbuborékot. Próbáltam elhessegetni a gondolatot a hányásszagról, de az emlékek generálta menekülési ösztön felülírt mindent abban a pillanatban. A felém forduló kabátot egyenletesen beborította a félig emésztett, talán egy kölyökgólya szemszögéből nem undorító elegy.
Agyam a máj-projektet pillanatok alatt helyezte a lomtárba, és törölte véglegesen. Helyette újra kénytelen voltam átélni virtuálisan azt az emléket, amikor lányom a négykézlábas korszakában, hintázó mozdulatok közepette egyszerűen kirázta magából a nem sokkal korábban lenyelt ebédet, majd a szőnyeg, lakásból való eltávolítása közben, a teljes gyomortartalmamat hozzáadva értem ki az udvarra.
Hajrá fogyókúra!
2009. nov. 6., péntek
- » tárkonyos burgonyaleves
- 2009. 11. 06. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek
Egy közepes krumplit felkockázva felteszünk főni egy leveskocka, és egy csapott teáskanálnyi tárkony kíséretében, majd amikor megfőtt a krumpli felét a tányérra szedjük.
A lábosban maradthoz tejfölt keverünk, és amikor gyöngyözni kezd, levesszük a tűzről, és megmártjuk benne a működő botmixert. Tálaláskor pirított zsemlyekockával, vagy egy kevés reszelt sajttal szórjuk meg.
2009. nov. 3., kedd
- » intuició
- 2009. 11. 03. | írta: Hegylakoo | közlekedünk | még nincsenek kommentek
Egy sokak által ismert hölgy, joggal feltételezi, hogy a közlekedés többi résztvevője, megpillantva őt, azonnal, és teljes bizonyossággal el tudja dönteni, hogy éppen hova, merre óhajt menni. Aki az elvárt szinttől sokkal kevésbé intuitív, annak kurva az anyja. Legalábbis szerinte.
2009. nov. 1., vasárnap
- » almás-kenyér
- 2009. 11. 01. | írta: Hegylakoo | próbálkozás a dolgok ehetővé tételére | még nincsenek kommentek
A legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni a négy éve a polcon heverő tábla csokitól, hogy szépen akkurátusan darabonként belenyomkodjuk a sütésre váró almás-kenyérbe
2009. okt. 31., szombat
- » volna
- 2009. 10. 31. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | 2 komment
Itt egy bejegyzés lett volna, hogy menyire csodálatos az ősz, milyen színpompásak az erdők, hogyan zizeg a csalit a talpam alatt, miként rejti el a mókus télire a diót. Milyen fenséges érzés, a meleg kályhának dőlve szemlélni a pihenni térő természetet.
Inkább magamba szívom az ősz minden porcikájának csodáját. Igyekszem úgy nézni a dolgokat, mintha utoljára látnám. Nem csak élni, hanem megélni kell a pillanatot, hogy aztán később, egy nyikorgó karosszékben ülve, legyen mire emlékezni boldogan, nem csak várni a holnapot.
Hát, ez állt volna itt, ha nem az ablakon bámultam volna kifelé, hogyan pergeti egy apró forgószél, a frissen hullott színes faleveleket.
2009. okt. 29., csütörtök
- » oktatás
- 2009. 10. 29. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | még nincsenek kommentek
Nem vagyok agresszív típus, de kis küzdelem árán elő lehet csalogatni belőlem.
A boltban egy két méter körüli nyugdíjas tolta maga előtt a bevásárlókocsit. Tekintetében benne volt a „megeszlek kisember”, ahogyan a gondolák között grasszált. Már jócskán halmozott mindenféle árut, amikor leállt művelődni egy címkénél. Nem akartam kivárni, míg kibogarássza az őt érdeklő információkat, ezért a kocsiját odébb toltam, hogy elférhessek mellette. Abban a pillanatban fölém tornyosult, majd megpróbált kérdőre vonni leöcsizve, hogy hogyan merészelek az ő dolgaihoz hozzányúlni.
- Majd én, megtanítalak tisztességre- mondta emelt hangon, és kezét emelte. Ha már a közönség úgy is őt nézte felül, egy elegáns mozdulattal hátrarántottam a kocsimat, pontosan tudva, hogy a fogantyú magasságában értékes dolgai vannak.
A felemelt kéz visszahanyatlott. Csendesen kotorászott a már berámolt áruk között, időnként felszisszenve.
- Első lecke a tisztesség felé. Konkrétan az alázat. – mondtam csendesen, majd, mint ki jól végezte dolgát távoztam.
Míg a pénztárnál álltam sorban, eszembe jutott néhai apósom, a félig megvakult repülőtiszt, aki előszeretettel hangoztatta: mindenki hülye, engem kivéve. Mindketten ugyanaz a típus, akit pár ezer évvel korábban, egy felszabadult törzsi mulatság közepette, pusztán kedvtelésből agyonvertek volna, a tömeg legnagyobb megelégedettségére.
2009. okt. 27., kedd
- » blama
- 2009. 10. 27. | írta: Hegylakoo | csak nézegetek kifelé a fejemből | valaki alkotott | még nincsenek kommentek
Egy számítógéppel irányított gép legapróbb porcikájában is ott lapul valahol Murphy.
Tönkre is ment, ahogyan illik. Megjelent a pécés varázsló, és hosszas küzdelem után is csak széttárt kézzel pingvinezett. Aztán, mint valami isteni jel, megjelent a képernyőn egy hibaüzenet, a megoldással megspékelve: a sárga csatlakozót ki kell húzni, újraindítani a gépet, majd visszadugni. Szegény el is ment, hogy végrehajtsa a penzumot, de arra legvadabb álmában sem gondolt, hogy nincsen sárga csatlakozó.
Linkek:
Legtöbb komment
Archívum
Kategóriák
-
